Ma fellépünk a fiúval mert ma megyünk utoljára suliba. Ezután meg téli szünet, három nap múlva jön apa is és karácsony után majd sajnos. Az ébresztőm nem más mint a Don't Wake Me Up. Pont így érzem hogy semmi kedvem felkelni de fel kell.Ránéztem az órámra és 7 óra volt úgy hogy sietnem kellett volna de én helyette leültem a kanapéra és Batman ment. Annyira kedvet kaptam hozzá hogy a ruházatom is ehhez illő volt. Mikor kiértem az ajtón Andresék vártak én meg csak oda köszöntem és mentem tovább gyalog. Andres utánam szaladt majd megállított.
- Nem jössz velünk? - kérdezte meg én meg csak megráztam a fejem. Ő bólintott majd visszament a kocsihoz. Láttam hogy elhaladtak mellettem. Én tovább mentem gyalog. A parkon keresztül mentem és ott megláttam Alexyt. Szinte futva rohantam le, majd a nyakába ugrottam.
- Szia Candy! - mondta Alexy és ő is megölelt engem. Felálltunk és elindultunk suliba.
- Figyelj Alexy ma fellépünk és hát kéne csinálni valamit a hajammal. - ő csak bólintott majd elmosolyodott.
- Ma mikor végeztek a próbával? - kérdezte Alexy én meg eltöprengtem.
- Tán 6-kor és 7-re ott kell lennünk. - mondtam bizonytalanul.
- Rendben amint kész vagy gyere át hozzánk. - mondta és bementünk a suliba. Én odamentem a szekrényhez és ott volt Rosalya.
- Szia. Izgulsz? - kérdezte meg.
- Csá. Nem, te? - kérdeztem kíváncsian. Egyszer lépett fel Rosa de nem bandával.
- Nem viszont neked ma milyen hangulatod van? - kérdezte nevetve mert meglátta a Batmanes cuccomat.
- Egyszer vettem és reggel ez a mese ment és hát felvettem. - mondtam értelmesen de ő csak nevetett.
- Na jó menjünk tesire. - mondta Rosa én meg mentem utána. Mikor átöltöztem Rosa megint megjegyzést fűzött. - Hosszabbat nem tudtál volna felvenni? - ezt is nevetve kérdezte. Most úgy őszintén kicsit rövid, kicsit.
- Figyelj Rosa mi a baj? - kérdeztem meg majd leültettem a padra majd én is leültem mellé.
- Semmi. Miért? - kérdezte meg.
- Mindent megszólsz. Mindent! - mondtam neki majd ő a szemembe nézett.
- Jó feszült vagyok de nagyon. - mondta én meg elnevettem magam. - És ezért kell mindent megszólni? - kérdeztem meg tőle.
- Nem tudok máshogy lenyugodni. - mondta ki.
- A tesi órán tudni fogsz. - mondtam majd bementünk a terembe.
- Sziasztok! Most zsinór labdázni fogtok! - mondta a tanárba Boris. - Osszátok el a csapatokat. -mondta majd rám nézett, utána Amberre. - Ti vagytok a csapatkapitányok. Kezdj Candy. - mondta nekem. Castiel könyörögve nézett rám, de én Rosát választottam. Amber meg Castielt. Haha. Az én csapatomba benne volt: Rosa, Lys, Alexy, Kim, Dake és én. Az Amberébe pedig : Castiel, Armin, Lisa, Charlotte, Amber, Capucine. Elkezdtünk játszin és igazam lett mert Rosa ma nagyon jó formában volt. 30-5 - re kikaptak és mi nyertünk. A csapatomba lévők kaptak egy 5-st és én is. Ezután még volt 2 óránk a többi elmaradt. Mi vagyis Castiel, én Lysander meg Rosa elmentünk próbálni a tesi terembe. Mikor beértünk a színpad ott volt meg már minden készen állt a bulira.
- Ezt meg hogy? - kérdeztem meg az ott lévő Natanielt.
- Ezt úgy hogy mivel a fellépésetek ingyenes hívtunk pár embert akik megcsinálták ezeket. - mondta Nat.
- Hé! Én nem lépek fel ingyen! - üvöltötte le Castiel Natot.
- Nyugi maradt még pénz és úgy döntöttünk az igazgatónővel,hogy 1 óráért kaptok 25 $. - mondta Nat. Elég sok pénz maradhatott mert mi 7-től-11-ig itt fogunk koncertezni.
- Nataniel azt ugye tudod hogy fejenként 100$? - kérdezte meg Rosa.
- Igen persze viszont most próbáljatok! - mondta Nat majd kiment a tesiteremből.
- Akkor vágjunk bele. - mondta Lys majd felrohantunk a színpadra. Egészen 6-ig próbáltunk utána rohantam Alexyékhez. 5 perc alatt ott is voltam. Lihegve csöngettem be és egy nem kívánatos személy nyitott ajtót.
- Szia Candy! - mondta Armin.
- Csá. - mondtam és bementem a házba. Felmentem az emeletre és bementem Alexy szobájába.
- Szia Alexy! - köszöntem neki miközben megölelt.
- Szia Candy. Már azt hittem nem jössz. Hoztál váltó pólót? - kérdezte meg erre én megráztam a fejem.
- Akkor adok neked miután át vetted gyere a fürdőbe. - mondta majd hozzám hajított egy pólót és kiment. Én gyorsan átvettem és bementem a fürdőbe. Alexy már várt.
- Milyen színű lesz? - kérdeztem meg tőle.
- Nyugi ez lemosható, de a színe az titkos. - mondta majd elkezdte festeni a hajam. Félre kész is lettem a hajam színe még mindig titkos. Hazarohantam és felvettem a fellépő ruhát persze vittem váltót. 7 előtt oda is értem de már a többiek is ott voltak.
- Jó a hajad! - mondta Castiel röhögve.
-Kuss! Ez csak a színpadra. - mondtam neki majd bementünk. Hamar elkezdtük és lett egy közös képem Castielllel. Ő vörösen én meg kéken... 11-kor megköszöntünk és hazamentünk nagyon jól éreztem magam. Viszont a ofi megállított mindenkit mármint az osztályát hogy holnap menjünk be mert fontos dologról kell beszélnünk. Ja és vigyünk ételt italt. Én csak annak örültem hogy lezuhanyoztam és aludtam is mint a bunda.
Ma úgy gondoltam nem kelek korán erre felébreszt Castiel.
- Tegnap jó volt de most nyomás a suli. - mondta és lehúzta rólam a takarót. Nem kellett volna mert tegnap nem is fürödtem csak levettem a ruhámat és elaludtam fehérneműben.
- Te mégis.....Takarodsz ki! - üvöltöttem rá és neki nem kellett 2x mondani. Én magamra tekertem a takarót és kerestem valami ruhát. Takaróval átmentem a fürdőszobába és ott lezuhanyoztam. A szerelésem a karácsonyhoz illet. Szerencsére a nyakamról már elmúlt ezért csak kiengedtem. Nem vittem csak egy kisebb táskát és így ballagtam le Castielhez.
- Köszi hogy felébresztettél. - mondtam neki mosolyogva. - De ha legközelebb is így ébresztesz kitekerem a nyakad! - kiabáltam rá mire ő kiskutya szemekkel rám nézett.
- Sajnálom! - mondta ki Castiel azt a szót amit egyszer sem hallottam a szájából. Elkerekedett szemmel néztem rá.
- Mi van? Inkább induljunk suliba! - mondta majd kiment a bejárati ajtón. Én utána mentem de még mindig döbbenten. Mivel Emilyéknek nem kellett suliba jönni ezért mi gyalogolhatunk. Sütit meg innit vettünk a közeli kisboltba.
- Castiel tudod milyen szót mondtál ki? - kérdeztem meg tőle. Mire ő még mindig nem szólt hozzám.
- Hahó! Itt föld minden rendben? - kérdeztem még egyszer mire rám nézett.
- Ja! - mondta majd bementünk a terembe. Mindenki ott volt és a tanár bára kellett csak várni. Le raktam a kajákat és leültem Rosa mellé.
- Figyelj! Ma nálam 6-ra te én Lys, Castiel! - mondta izgatottan.
- Ok. És mit kell vinni? - néztem rá ekkor lépett be a tanárba.
- Sziasztok! Két fontos dolog van. Az egyik mikor vissza jövünk akkor megyünk 1 hetes kirándulásra. Második...- folytatta volna az ofő de bejött a nyanya.
- A második pedig szünet után 1 héttel előadunk és abba kellenek szereplők. Candy White jöjjön ki. -mondta a nyanya. Én kimentem és megálltam mellette. A kezembe nyomott egy csomó papír majd ezt mondta:
- Mindegyikből olvasson fel egy részletet. - én meg olvastam. Mikor végeztem a nyanya és az ofi összesúgott.
- Rosalya jöjjön ki. - mondta és kivette a kezemből az egyik lapot.
- Olvasson fel egy részletet! - mondta neki az ofő. Felolvasott ő is a két öreg meg bólongatott.
- Rosalya te megkapod a Alice a csodaországból szerepét. - mondta a nyanya.
- Candy te meg Piroska meg a Csipkerózsika szerepét. - mondta nekem.
- Rendben viszont most jó szüntetett! - mondta a nyanya és kiment.
- Igen. Jó szünetet majd találkozunk sziasztok! - mondta az ofő és ő is kiment.
- Na Rosa akkor mit kell vinni? - kérdeztem meg tőle ismét a kérdést.
- Gyere 4-re és hozz chipset meg colát. - mondta nekem majd ő is kirohant. Én is kimentem majd észrevettem Castiel a suli kapujába.
- Csá!-köszöntem neki.
- Cső! Ma te is jössz Rosáékhoz? - kérdezte meg.
- Ja te hányra mész? - kérdeztem meg tőle.
- 6 - ra. - mondta majd elmosolyodott.
- Jó én inkább hazamegyek. - mondtam neki és elkezdtem haza fele venni az irányt. Igaz már a kéket kimostam a hajamból de hogy mikor gőzöm sincs. Hazaértem és ledőltem a TV elé.
-15:00-
Elmentem zuhanyozni az telt fél órába utána felöltöztem. A táskába belepakoltam minden fontos cuccot (fogkefe, pizsama, másik ruha, stb) és elindultam Rosához.. Hamar oda értem persze gyalog és mikor megérkeztem már csak csöngetni kellett.
- Szia Candy! Gyere be. - mondta Rosa én meg befáradtam.
- Szia Rosa!A fiúk mikor jönnek? - persze tudtam csak érdekelt hogy ő tudja-e.
- Talán...6-ra. - mondta Rosa.
- Értem és akkor nekem miért kellett hamarabb jönni? - felhúztam magam persze ő nevetett.
- Azért hívtalak át hamarabb mert mi elmegyünk bevásárolni. Chipset, Colát meg filmet. - mondta még mindig nevetve.
- Jól van akkor mire várunk! Nyomás! - mondtam neki majd felvettem a kabátot. Elindultunk bevásárolni vettünk mindent. Két filmet vettünk egy horrort a Démonok között-öt meg egy vígjátékot a Jack and Jill-t. Visszaindultunk Rosáékhoz. Mikor odaértünk már csak egy fél óránk maradt úgy hogy igyekezni kell. Behúztuk a függönyöket, előkészítettük a kaját meg az innit és a filmeket is leraktuk a nappaliba. Már csak a fiúkat vártuk.
- Hol lehetnek.... - de nem tudta befejezni mert csengettek. - Na végre. - mondta ki és szaladt az ajtóhoz. Csak Lys és Cast hangját hallottam kimentem én is tele voltak piával!
- Ti normálisak vagytok? - kérdeztem meg tőlük erre Rosa felém fordult.
- Csak most kezdődik a buli! - mondta és elvette a fiúktól az italokat. Én Rosa után mentem.
- De én nem fogok inni. - mondtam neki.
- De fogsz mert a szülinapomkor elég keveset ittál úgy hogy most... - jelentette ki és én nem ellenkezem. Rosa kevertem nekem whiskys - colát és én azt lehúztam egybe. Majd kevert még kettőt de azt már szép lassan ittam meg.
- Akkor üvegezés? - kérdezte Castiel........
Mi a tehéntúró? Hol vagyok és miért fáj ennyire a fejem? Persze mindezt magamba. Ránéztem az órára és csak 5 óra volt. Korán keltem de hol vagyok, várjunk csak Rosáéknál és a fejem azért fáj mert Rosa leitatott de mi van a többivel? Van valaki mellettem de gőzöm sincs ki ez. Mindegy most nem érdekel szükségem van egy kis kávéra utána meg egy nyugtató zuhanyra. Lementem szép nyugisan a lépcsőn még elértem a konyháig ott felkapcsoltam a villanyt és csináltam kávét. Szétnéztem a nappaliban. Kurva nagy kupi van itt. Jegyeztem meg magamnak. A táskámat észrevettem a sarokba úgy hogy azzal együtt bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe és már megint kiszívta valaki a nyakam. Szerencse hogy hoztam sálat. Bezártam az ajtót, és elkezdtem zuhanyozni.Mikor kész lettem felöltöztem. Kimentem a fürdőszobából de még mindig nem kelt fel senki. Úgy gondoltam el kezdek takarítani és a nappalival kezdtem. Mikor kész voltam mentem a konyhába. Ezzel hamarabb kész lettem úgy hogy benéztem a hűtőbe és előkerestem valami kaját. Csinálok palacsintát. Elkezdtem sütkérezni. 10 órára kész lettem 40 db-bal. Ezek mikor fognak fel kelni? Előkészítettem az asztalt számukat és raktam melléjük Algopyrint. Csináltam narancs levet úgy hogy én kész is lettem. Megettem 10 db bot úgy hogy csak TV-tem. Délben jöttek le Rosáék de Castiel még mindig nem akart.
- Jó reggelt! Kaja és gyógyszer az asztalon. Fent leszek! - mondtam nekik és felrohantam az emeletre. Először az üres szobával kezdtem utána átmentem az "enyémbe". Felkapcsoltam a villanyt és ekkor vettem észre hogy Castiel mellett aludtam akin csak egy bokszer volt.
- Felkelsz vagy lerugdoslak! - súgtam a fülébe mire ő leesett az ágyról pont rám.
- Ki vagy? - kérdezte meg mielőtt kinyitotta a szemét. Én nem válaszoltam csak ránéztem a tündéri mosolyommal. Ekkor kinyitotta szemét és ő is visszamosolygott rám.
- Na most hogy felkeltél lemehetsz reggelizni és ott a gyógyszered is. - mondtam neki majd felálltam. Ő is felállt és közeledett hozzám az ajkunk majd nem összeért mikor én elhajoltam tőle.
- Mi van? Nem emlékszel a tegnapi fogadásunkra? - kérdezte mosolygósan. Nem válaszoltam neki mire ő lehervasztotta a mosolyát. - Emlékszel a tegnapról valamire is? - kérdezte meg tök komolyan, én persze megráztam a fejem.
- Oké tudod mit felejtsük el.... - mondta majd lerohant a lépcsőn. Én furcsán néztem rá de inkább takarítottam. Megtaláltam a telefonomat és egyből a galériát néztem meg amiben ezek a képek szerepeltek. Én is Castiel egymással szembe kezünk fogadásra állva. Én és Castiel, ahogy szintén kéz a kézben, de ezen már puszit nyomok ajkaira. A többi kép arról szól hogy mi Castiellel csókolóztunk. Jó ebből elég meg kell neki mondanom hogy csak az alkohol beszélt belőlem. Lerohantam a lépcsőn és észrevettem Castielt. Már felöltözött,úgy hogy oda mentem hozzá.
- Castiel félrehívhatlak hogy beszéljünk négyszemközt? - kérdeztem meg tőle mire ő bólintott. Kimentünk a konyhába.
- Figyelj Castiel nem tudod mi volt tegnap mert nem emlékszem viszont tegnap amiket mondtam azt azért mondtam mert az alkohol beszélt belőlem. - mondtam ki. Ő döbbenten nézett rám majd kiment és becsapta maga után az ajtót.
- Ez mi volt? Hova ment Castiel? - kérdezte Lys.
- Gőzöm sincs. - mondtam neki szomorúan. Miért érzem azt hogy megbántottam? Hisz az igazat mondtam el. Összeszedtem a cuccom és elköszöntem tőlük. Hazamentem, de a hangulatom nagyon pocsék volt. 4-kor átgondoltam az egészet és átmentem Castielékhez. Csöngettem, kopogtam majd egyszerűen bementem. Felmentem a lépcsőn és mivel Jake nálunk volt ezért Castiel szobájába mentem. Ő ott aludt az ágyon én meg odamentem hozzá és leguggoltam vele szembe.
- Tudom hogy most alszol de ne haragudj rám. Semmire nem emlékszem csak arra hogy megkérdezted hogy üvegezünk-e? Onnantól minden kiesett majd megnéztem a képeket és hát láttam párat...- itt félre csuklott a hangom. - Castiel én szeretlek, mint testvéremet sőt. Nem akartalak megbántani de ha ez neked szarul esett. Sajnálom! - mondtam és adtam egy puszit az arcára. Miért érzem, hogy nem ezt kellett volna mondanom? Kimentem a szobájából és lementem a lépcsőn. Indultam ki az ajtón mikor.
- Candy. Várj! - mondta nekem Castiel. - Igazad van és sajnálom mert fogalmam sincs hogy min haragudtam meg rád! - mondta majd ő is lerohant a lépcsőn. Másodjára mondja ki azt hogy sajnálom. Mi van ezzel a gyerekkel?
- Jól van de ugye nem haragszol? - kérdeztem meg tőle.
- Nem persze hogy nem. A képek azokat meg felejtsük el..... - mondta és hozzáért a kezemhez. Én beleremegtem velem is mi van? Mostanában kezdem magam puhánynak érezni.
- Felejtsük. Viszont most mennem kell! - mondtam neki. Ő megölelt és én visszaöleltem. Most már tényleg elmentem. Holnap szülinapom és hát nem szeretnék semmi ajándékot. Rosa még este felhívott hogy holnap menjek el vele vásárolni és vigyek pénzt! Mondtam ok majd hanyat dőltem és nézve a plafont azon gondolkoztam, amit Cas mondott. A képeket felejtsük el.. Az a probléma ezzel, hogy eszembe sincs elfelejteni, sőt emlékezni akarok a tegnapi nap minden pillanatára, amikor az ő ajka és az enyém egymáshoz ér...Újra meg újra.
Valaki igen jó kedvében van hogy rajtam ugráljon. Mikor kinyitottam a szemem észrevettem hogy az a valaki nem más mint Emily.
- Boldog Szülinapot! - kiabálta még mindig rajtam ugrálva. Tényleg ma van, de akkor ez azt jelenti hogy apa itthon van!
- Köszi.Em, apa itthon van? - kérdeztem meg tőle.ű
- Igen de csak mára jött haza holnap menni kell vissza! - mondta csalódottan.
- Kár. Viszont most köszönök neki. - mondtam és kirohantam a szobámból.
- Apaaaaaaaa! - kiáltottam el magam mikor megláttam. Lerohanva megöleltem de a végére mindketten elestünk.
- Szia Kicsim. Boldog Szülinapot. - mondta és odaadott egy kis dobozt.
- Nem kellett volna nekem az is öröm hogy itt vagy! - mondtam neki erre ő elérzékenyült.
- Nem baj, viszont nekem most mennem kell vissza mert..hosszú. Addig is Boldog Születésnapot!-mondta és kiment az ajtón. Picit elszomorodtam, hogy nem lesz itt és bementem a szobámba. Telefon rezgésére lettem figyelmes. Már csak azt kéne tudni hol van? Áh megvan az ágy alatt,Hirtelen kivettem onnan és meg se nézve hogy ki az felvettem.
- Szia! - köszöntem bele.
- Boldog Szülinapot! - üvöltötte Rosa.
- Köszi de akkor áll az a mai vásárlás? - kérdeztem meg tőle.
- Persze ami azt jelenti hogy fél óra múlva tali a plázánál! - mondta és lerakta. Én elmentem lezuhanyozni és felöltöztem. Ezután rohantam volna a plázába de elfelejtettem megnézni apa ajándékát. Kinyitottam az ajándékot és benne volt egy kocsi kulcs. Na jó ezt nem hiszem el. Megfogtam és eltettem. Lerohantam és mikor kiértem az új kocsimat meg is pillantottam. Akkorát sikítottam, mint még soha. Benéztem a kocsiba és a belseje vörösen izzott. Azonnal előkerestem a telefont és apát tárcsáztam.
- Mi a baj, Kicsim? - kérdezte aggódóan.
- Apa mivel érdemeltelek ki? - kérdeztem meg tőle könnyes szemmel.
- Ó szóval megláttad az ajándékod! Boldog szülinapot Kicsim! - mondta de elcsuklott a hangja.
- Ne sírj kérlek. Nagyon köszönöm szépen! - mondtam neki.
- Használd egészséggel és ne okozz bajt! - mondta szigorúan.
- Rendben viszont most megyek és még egyszer köszönöm! - mondtam majd letettem. Beültem a kocsiba és nagyon kényelmes volt. Elgurultam a plázáig. Rosa már ott várt de nem látta meg hogy kocsiból szálltam ki.
- Na végre hogy ideértél. - mondta izgatottan.
- Neked is szia! - mondtam levakarhatatlan mosollyal az arcomon.
- Mitől vagy ennyire boldog? - kérdezte én meg csak rá legyintettem.
- Minek kellett pénzt hoznom? - kérdeztem meg tőle.
- Gyere és most bekötöm a szemed! - mondta és úgy is tette. Éreztem hogy vezet utána megállunk.
- Most vedd le és bámulj! - mondta és meg úgy csináltam. Bent voltunk egy üzletben amibe esküvői ruhák voltak.
- Veszünk magunknak egy szép ruhát utána meg egy rövidebbet. - mondta boldogan Rosa.
- Jól van de minek? - kérdeztem mert fogalmam sem volt róla.
- Hogy szépen nézz ki a szülinapodon. - mondta Rosa majd megölelt. Persze Rosa azt akarta hogy én is magassarkút hordjak amit rühellek de engedtem. Rosa szájtátva nézett mind a kettőnél de nem tudom miért mert mikor belenéztem a tükörbe egy csodaszép ruhát láttam csak. 6-kor elindultunk haza de eszembe jutott a kocsi.
- Rosa gyere hazamegyünk....kocsival! - mondtam és elrángattam a kocsiig. Szájtátva nézte én meg úgy mint a szerelmemre, mert az volt. Rosa beült az anyósülésre de még mindig szájtátva.
-Ez-ez a t-te kocsid? - kérdezte meg én meg büszkén bólintottam. - Csodaszép! - mondta és már nem akadozott.
- Igaz? Ő az én szerelmem! - mondtam neki majd elindultunk hozzánk. Mikor megérkeztünk minden úgy volt ahogy hagytuk. Beléptem a lakásba és.....
- Boldog Szülinapot! - üvöltötte minden haverom kivéve az aki Castiel mellett állt. Egy gyönyörű csaj. Nem tudom miért, de féltékeny lettem rá. Bennem ezer tűz gyülemlet fel és felrohantam a szobámba Rosával.
- Figyelj Rosa én nem veszem fel a hosszút. - mondtam az ágyra leülve.
- Én is úgy gondoltam mert az arcod olyan piros mint egy vörös rózsa. - mondta kuncogva. Én berohantam a fürdőbe és tényleg.
- Te is a rövidet vedd fel. - mondtam neki. Lezuhanyoztam utána leborotváltam a lábam és felvettem a ruhát,eközben ő is lezuhanyozott. Kisminkelt majd én is őt. Rosa ment előre hatalmas tapsot kapott. Utána mentem én és én csak azt láttam hogy mindenkinek sorba esik le az álla de én csak Castielt néztem. Miért?! Neki is levolt esve majd annyit veszek észre hogy a csaj közelebb hajol és megcsókolja. Na nekem itt volt elegem és visszarohantam a szobámba. Rosa utánam jött és bezárta az ajtót.
- Figyelj mi a baj? - kérdezte aggódóan.
- Hát...Castiel. - böktem ki és előtört belőlem a sírás.
- Szereted. Igaz? - kérdezte Rosa mosolyogva.
- Nem, utálom. - mondtam és jobban sírtam. Rosa elővette a telefonját felemelte az állam és ezt mondta.
- Castiel szerelmes beléd. - és hirtelen lefotózott. - Hiszel nekem hogy szerelmes vagy?-kérdezte majd felém mutatta a képet. Nekem is szívecskés volt a szemem, de akkor sem.
- Nem vagyok belé szerelmes! - kiabáltam rá. Ő hátraesett én meg ijedten néztem rá, de ő csak nevetett.
- Rendben én szóltam. - mondta és kiment. 1 perc sem telt el de Castiel jött be. A lélegzetem elállt mikor megláttam öltönyben de ő csak leült mellém.
- Ide figyelj a csók az nem jelent.......- folytatta volna de én nem bírtam mert fölül kerekedett rajtam a vágy és megcsókoltam. Először megdöbbent utána viszonozta. Lehet igaza volt Rosának?
-Castiel szemszöge-
Én leültem mellé bár nehezemre esett, mert sírt és még így is gyönyörűen nézett ki. Tudtam hogy a csók miatt sír mert Rosa szólt. Elegem van Lisa mindent tönkre tett.
- Ide figyelj a csók az nem jelent.......- folytattam volna de ő megcsókolt. Döbbentem néztem rá majd visszacsókoltam. Kinyitotta a szemét és észrevettem benne egy szívet. Belemosolyodtam a csókba mire ő eltávolodott tőle.
- Ezt nem szabad neked barátnőd van. - mondta majd újra előtört belőle a sírás. Én megfogtam és beleültettem az ölembe.
- Na ide figyelj nem a barátnőm én nem szeretem mert én téged SZERETLEK! - mondta ki azt ami már egy ideje a szívemet nyomta. Ő döbbenten nézett rám én meg megcsókoltam. Most ő mosolyodott el a csókunkba. Eltávolodtam volna tőle de ő mohon kapott az ajkaim iránt. Gondoltam ha már lehet akkor, beleharaptam az alsó ajkába és belenyögött a csókba. Én átdugtam a nyelvem és szenvedélyes csókba törtünk ki.